A hit az életmítoszom legfőbb ereje

Nyolcvan éves Prof. Dr. Rozsos István.

  • 80- (126)

Nyolcvan éves Prof. Dr. Rozsos István. Ha a kiváló sebész lelki tulajdonságait igyekszünk áttekinteni, azt egy mondatban Papp Lajos professzortól kölcsönözve így sűríthetjük: Az alázat egy “kis” erény, amely szeret elrejtőzni a félárnyékban, de csakis a nagy lelkekben képes felnőni…

A Somogy megyei Kaposi Mór Oktató Kórházban pályatársai, barátai és a kórház vezetése, ma kedden 14 órakor köszönti Rozsos Istvánt az északi tömbépület konferencia termében. Ebből az alkalomból Bekes József készített interjút a neves professzorral.

Isten éltesse a professzor urat! Olvastam a nyolcvan év felett az ember már elveszíti a test és a lélek leggonoszabb ellenfeleit. Szabadon, mosolyogva tud élni…

Olyan gyorsan telt el ez a nyolcvan év. Így visszagondolva sűrűsödni látszik az egész. Lekötött a munkám, a családom, és az a fajta vagyok, aki kerültem az értelmetlen időtöltést. Van egy arisztotelészi képlet, számomra ez volt a fontos. Jó+igaz+szép=sikeres élet. A jó a magam képzését és az általam nyújtott oktatómunkát, az igazság a világszínvonalú orvosi kutatómunkának való bátor megfelelést, a szép pedig a kiemelkedő műveltség elérését, a több nyelven való tanulást és irodalmi olvasottságot, az életigenlő filozófia befogadását jelenti.

Kanizsán született, Keszthelyen volt gimnazista, Pécsett tanulta az orvoslást. Mit ér ehhez képest a kaposvári 55 év?

Kaposvár, Somogy és a kórház az életem. Sosem tekintettem úgymond tomisomnak, száműzetési helyemnek. Amikor Pécsről ötvenhatos vállalásom miatt el kellett jönnöm, feleségemmel Magdival kaposváriak lettünk. Pedig sajgott a múlt, hiszen a szülői ház karizmatikus ereje, a keszthelyi Premontrei Gimnázium irodalmi légköre, ahol már két nyelven fordítottam verseket tanítómesterem Klempa Károly későbbi Veszprém megyei püspöki helytartó irányítása mellett, nagyon hiányzott. És természetesen pótolhatatlannak éreztem Szentágothai János professzor tudását, biztatását, az anatómia,- szövet,- fejlődéstani intézet, és a pécsi egyetem légkörét. Megvallom eredetileg agykutatónak készültem, s bizonnyal meg is állom a helyem, de jött a forradalom. Társaim egybehangzóan bíztak meg a zászlóalj parancsnoki címmel, ezt nem úszhattam meg november negyedike után. Ötvenhat azonban ahogy a költő mondja, valóban Csillag, értelmetlen lett volna az utána való idő, ha akkor ott nem vállalom ezt a kihívást. Olyan fiatal orvosok ragyogtak ki ötvenhat októberében, hogy csak kettőt említsek, mint Vizi E. Szilveszter az MTA későbbi elnöke, vagy Kaposvárott Kopa János professzor. Mindig a hit volt az életmítoszom legfőbb ereje, hittem Istenben, a munkámban, a családomban, és az igazságban.

Politizáljon tehát az orvos?

Ötvenhatot ne hasonlítsuk a mához. Mindkét korszakra nézve méltatlan az összevetés. Akkor az emberi és fizikai szabadság, a magyar történelem folytonosságának visszaállítása volt a tét. Ma mások a kihívások. Óvnám az orvosokat a széttördelt politikai palettán való szerepvállalástól, de biztatnám a szakmapolitika mezejére való kilépésre. Ne csak a jólfizető külföldi munka lebegjen a szemük előtt, ám menjenek bátran tapasztalatot szerezni. Én magam is 1970-71-ben az Utrechti Egyetem Szív- és Érsebészeti Klinikáján dolgoztam, sok külföldi egyetemen kórházban megfordultam, ez döntő hatással volt a pályámra. Tízszer többet kerestem mint a kaposi kórházban, de hazajöttem…Ez a hazám.

Az Ön példája számomra azt igazolja: jó orvos csak jó emberből lehet.

Köszönöm, ha így gondolja, de részben cáfolnám is. Sok jó emberrel találkoztam, akikből csapnivaló orvos, vagy orvosvezető lett…

Mi tartotta itt Kaposváron, tudván, hogy a két forradalminak számító, minimálisan invasiv (az az orvosi eljárás, melynek során a testbe vágás vagy szúrás által behatolnak) módszerét, vagy ahogy a szakmában a háta mögött mondták, kulcslyuksebészeti beavatkozásait világszerte elismerték. Csillagászati összegeket kaphatott volna és rangos professzori meghívásokat.

Valóban annak idején félmillió márka feletti összegeket ígértek a tudományos műtéti eljárásomért. Tiszteletem a feltalálónak, de ez nem egy Rubik-kocka. Ismert, hogy előbb Jako professzor úrral az epehólyag eltávolítás két minimálisan invasiv módszerét dolgoztuk ki, majd gyomorpótlásról írt disszertációmért az orvostudományok doktora címet kaptam. Rá egy évre pedig az első mikrolaparatomias műtétet is elvégeztem. Ez erősített meg abban, hogy ha a tudományos energiám működni tud Kaposváron, akkor nekem Somogy a szülőföldem…

A mostani 24 órás, regionális poliklinikai (poliklinika (görög) Nyilvános orvosi rendelő intézet) erényeket elérő kórház óriási átalakuláson ment át. Figyeli az eseményeket?

Külön köszönetet mondok Repa Imre főigazgató úrnak, aki rendszeresen kikéri véleményemet. Az utóbbi tíz évben végigkövethettem azt a heroikus küzdelmet, amely nemcsak a világszínvonalú rekonstrukcióban, modernitásban, orvosi műszerbeszerzésben teljesedett ki, de a kaposvári, pécsi és más egyetemekkel való oktatási kapcsolatokban is. Pótolhatatlan a tudományos kutatómunkában, és ma már példaértékű, amely a kórház és az egyetem egészségügyi centruma kapcsolatában valósult meg. Én magam is kezdeményezője voltam 1980-ban azoknak a gastroenterológiai állatkísérleteknek, amely kutatóbázisra törekvő szellemiségét Guba Sándor után, Horn Péter és Baka József vitte tovább.

Kaposvár díszpolgára, a Szabadságharcosok Világszövetsége londoni központjától megkapta a Pro Patria et Libertate kitüntetést, életműve elismeréseként pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti keresztjét vehette át. Hiányzik még valami?

Teljes az életem. A címek és a rangkórság sosem emésztett, amikor a sebészet vezetője lettem, csak az érdekelt, ezzel a pozícióval hogyan tudom a renoválást elindítani, mert a műtét közben a betegekre potyogott a vakolat a mennyezetről. Megoldottam, fenyítést kaptam érte, megrángattak miatta. Teljes az életem, de ehhez Magdi feleségem, István és Tamás fiam és később a családjuk szeretete volt a legerősebb hatóanyag, amely előrevitt a pályám során.

Hír kategóriák
Italautomata